A masszázs rövid története

z emberiség ősidők óta ismeri a masszázs egészségjavító hatását. A masszázs szó pontos eredetét nem ismerjük, származhat az arab “massah” szóból, mely mely kézzel való simogatást jelent, de akár a görög “massein” szóból, mely jelentése pedig dörzsölni és gyúrni. Nevének eredetét tekintve a francia “massage”, a héber “mases” szavak is szóba kerülhetnek. Magyarországon Mátyás király udvarában végeztek a masszázshoz hasonló “dögönyözést”. A fürdő kultúra és vele együtt a masszázs a török megszállás idején terjedt el. A fürdőmesterek végezték a masszázsokat, illetve ők is fejlesztették tovább e kezelési módszert.

Az első modern tudományos alapokra épülő feljegyzések egy svéd vívómester Pehr Henrik Ling (1776-1839) írta, mely megteremtette a modern torna és masszázs technikáját, fogásait, hatásait és javallatait innen ered a „svéd masszázs” elnevezés.

A Német Mosengeil és a holland J. G. Mezger (1839-1901), akik Ling tanítványai voltak, összegyűjtötték az addigi tapasztalatokat és 1867-ben egy könyvet adtak ki a masszázsról, amelyben felvetették, hogy a masszázsnak a mechanikus hatásokon kívül reflexiós hatásai is lehetnek. Hoffa Németországban Ling módszerét tovább fejlesztette, tapasztalatait leírta, a masszázs helyi és távolhatásait. Ő vezette be a „Masszázs kézikönyve” című munkájában összefoglalva a legújabb technikákat, benne az öt alapfogást, ami máig is meghatározó tanulmányainkban: simítás, dörzsölés, gyúrás, ütögetés, vibrálás vagy rezgetés.

Gyógymasszázs vagy svédmasszázs?

A gyógymasszázs hivatalosan orvos által, (valamilyen, a témában releváns problémával rendelkező) páciensek számára előírt terápia, míg a svédmasszázshoz nem kell doktori ajánlás, így akár egészséges emberek is igénybe vehetik. A valóságban, azonban ha csak a technikai hátterét nézzük a két masszázs típusnak, ugyanarról beszélünk. A fogások megegyeznek, pusztán a hivatalos megfogalmazás, és a bürokratikus kategorizálás választja őket ketté.